A római mustár elkészítésénél szembejött velem a garum receptje, ezt a postban írtam is, de emellé még egy másik dolog is felkeltette az érdeklődésemet, amit a kutatómunkám közben találtam. Ez egy időszámításunk előtti második századból való menta "szósz" receptje, akkor persze nem mentaszószként futott, hanem egy Athenaiosz nevű író Deipnosophistai című művében szerepelt a legelső verziója (Az Apicius mellett a világ legrégebbi szakácskönyve), amit később megtoldva idézett egy Nikandrosz nevű nagyon híres orvos, aki könyveket, értekezéseket írt a gyógynövényekről, gyógyhatásokról, például kígyómarás elleni szerekről a Theriaca című művében. Ezt a mártogatóst a görögök használták a lakomák elején, és zöldségeket mártottak bele, amit Karpasnak hívtak(Kárpász néven zsidó szokás is). Ezt a receptet kellett a mai világba átemelni Athenaiosz nyomán, több változtatással, melyek szükségszerűek voltak. Az eredeti szöveg szerint kűllőrojt, csombormenta, sáfrányos szeklice(ez mai nevén pórsáfrány), bors, vagy kerti zsázsát kellett egy mozsárban összetörni/dolgozni, és mivel ezt ebben a formában nem lehet fogyasztani, fel kellett egy "hordozóval" önteni, ami akkoriban az olivaolaj volt. Ezen a nyomon elindulva vettem egy cserépnyi mentát, (csombormenta nehezen beszerezhető...) bors, és pórsáfrány volt itthon, még tavalyelőtt kaptam Törökországból, azóta várta a sorsát, most volt mibe elhasználni :), a kerti zsázsát pedig lecseréltem egy black cobra chilire, ami szintén (nekem legalábbis) kifejezetten ritka, és speciális fajta, kivül fényes sötétfekete, belül pedig gyönyörű élénkzöld, így színre is teljesen belepasszolt a kialakult képbe. Apropó, ha nem ismeritek a black cobrát, érdemes kóstolni, mert szerintem nagyon jó íze van, és pont annyira csíp, hogy a nyelvem hegyén érezzem. Na de vissza a diphez! Lecsupaszítottam a mentabokrot, összetörtem a hozzávalókkal a mozsárban, és felöntöttem egy kevés olivaolajjal, és egy nagyon kevés fehérborecettel, hogy el is álljon valameddig. Így több ponton változtatva lettek a hozzávalók, de még így is nagyon közel kerültem az eredeti recepthez, melyben a hozzávalók között volt még a Nadragulya, ami a mérsékelt égöv egyik legmérgezőbb növénye, így ezt érthető okokból kihagytam, valahogy nincs kedvem egy 2300 éves receptért az életemet adni, ennyire nem vagyok elvakult :).

Az eredmény egy mai szóval DIP, egy erősen mentás-borsos előételnek való mártogatós, de az én fantáziámat megmozgatta tejfölös verzióban is, amit báránysült mellé szoktak kinálni, vagy valami finom aromás sajttal tudom még elképzelni. Az biztos, hogy étvágygerjesztőnek szuper :)