2 éve kezdett el érdekelni kb a Balkán gasztronómiai kúltúrája, elég hamar szembejött velem az oroszok nemzeti itala, a kvass, vagyis magyarul kvász. Mint a kovász, nem véletlen a szókapcsolat. A kvász leginkább, ha ismeritek, a karamalzra hasonlít, olyan mint egy karamelles barnasör, csak komló nélkül. Életemben először a CMAK nevü orosz boltnak köszönhetően ittam eredeti, import kvászt. Sötét volt, fekete, mint a korom, mintha sört, kólát, és melaszt öntöttem volna össze. Nem mondom, hogy szerelem volt első ivásra, de nem kellett sok neki, hogy a szivemhez nőjön.

Ráadásul nem is olyan drága, 700ft körül van 2 liter. Egyik bbq-mat anno karamalzos pácba áztattam, így a kvass is megmozgatta a fantáziámat ezen a téren, de erről majd egy másik posztban értekezek. Kvászt a szláv népek évszázadok óta isznak, a receptje sem sokat változott, talán csak annyit, hogy porélesztőt, meg sörélesztőket is lehet kapni, amik nagyban megkönnyítik az erjesztés folyamatát. Merthogy erjeszteni fogjuk az italt, így lesz benne egy minimális alkohol is. Az egész olyan, mint egy jól felvizezett barnasör, nem tudok jobb hasonlatot mondani rá. Az összes otthon található élelmiszerből totál alap dolgok kellenek, így nem lesz nehéz dolgunk, mert én már kiköveztem az utat :D. Ez a negyedik alkalom, hogy megpróbálok kvászt késziteni, eddig sosem lett jó, de most mindent beleadtam. A céklakvász egészen más dolog, azt fermentálni kell, ezt pedig erjeszteni.

A vicc az a dologban, hogy amilyen egyszerű ital ez, annyira nehéz elkésziteni, ugyanis a kvasskészités útja tele van buktatókkal. De erről majd a tippek között írni fogok.

Essünk hát neki életünk első kvászának, garantálom hogy olyan lesz, amit még sosem ittatok előtte. Akik meg szeretik az édes italokat, azoknak biztosabban be fog jönni egy kis szláv életérzés. A végeredményhez egy eredeti orosz receptet alakítottam át, a magyar kvászkészitő bloggerek hibáiból, és a saját tapasztalataimból kiindulva.

szükséges idő: kb 2 nap

hozzávalók:

egy marék mazsola

2 liter mentes! ásványvíz, vagy tiztitott víz, csapviz nem jó!

kb 200 g rozskenyér, minél sötétebb, annál jobb, kizárólag adalékmentes legyen!

60 ml cukor

30 ml sötét, fekete melasz, vagy méz

60 ml rozsmaláta (sörszaküzletben kapható) elhagyható

mokkáskanál sörélesztő, (sörszaküzletekben kapható) ha nincs, akkor a porélesztő is jó, de lesz egy minimális élesztős szaga/mellékíze

opcionálisan: friss mentalevél, citromkarika

Kerítsünk egy nagy fazekat, öntsük bele a szénsavmentes ásványvízet(a flakont ne dobjuk ki), gyújtsunk alá, amíg forr, vágjuk bele a kenyereket a kenyérpiritóba, ha nincs, akkor a sütőbe sütőpapírra. A lényeg, hogy készitsünk minél sötétebb színű piritóst, a feketére szenesedett már nem jó. A legjobb a feketébe hajló barna, de ha picit megég a cucc, az sem baj. Ha a víz buborékozik már, oltsuk el alatta a gázt, és a kenyereket áztassuk be a forró vizbe, olyan 4-5 órára hagyjuk magára. A víz átveszi a kenyér színét, és a piritástól karamellizált ízét. Ha van rozsmalátánk, azt is adjuk hozzá. Ha lehúlt, egy konyhai lapáttal, amivel mondjuk a sültkrumplit is kiszedjük, vegyük ki a löttyből a kenyereket, és a malátát. Vigyázzunk, ne maszatolódjon bele a kenyér a vizbe, bár ha nagyon zavaros lesz, se baj, csak akkor majd több réteg gézen, vagy konyharuhán kell leszűrni. Az így kapott lötty lesz a kvass alaplevünk, barnás szine kell legyen. Szűrjük át konyharuhán, ebbe kell belekeverni a cukrot, melaszt/mézet, opcionális mentát, mazsolákat (mossuk meg őket), majd a kis vízben elkevert sörélesztő port. Majd áttöltjük az ásványvizes flakonba(kb másfél liter kell legyen), lezárjuk, és félretesszük szobameleg helyre erjedni. A kvass már 12 óra elteltével fogyasztható, már ekkor kialakul a melaszos, kenyeres íze, viszont ekkor még nagyon kevés benne a szénsav, de lehet vele próbálkozni. Nekem 21-23 fok között erjedt. Fél naponta ki kell nyitni, és leereszteni a keletkező gázokat, hogy ne robbanjon fel az üvegünk. Szerencsére a pet palack sokat bír. Helytől, hőmérséklettől függően a végső időtartam nekem  36 óra volt, nehéz erre pontos meghatározást adni, kóstolgatni kell. Ha eléggé szénsavas, édeskés ízű, akkor mehet a hűtőbe, ha akarjuk, megint leszűrhetjük, ha nem, akkor több szénsavunk marad, cserébe a "sörünk" zavaros lesz, ezt van aki szereti, van aki nem. És már ihatjuk is az oroszok nemzeti italát, a sötét kvasst. Mások itt Magyarországon, akik kvászkészitésre adták a fejüket, és a blogjukat, sárgás, barnás italokat csinálnak, de nekem a fekete, melaszos kvass a legjobb, legfinomabb.És ez adja a receptnek a lényegét, hogy gyakorlatilag reprodukáltam a bolti sötét kvasst, nem az alaplöttyöt csináltam, amit mindenki más. Annak az íze is hígabb, és nehezebben is szerethető meg. A másik titok a sörélesztő. Ez azért fontos, mert nem lesz az italunknak semmilyen mellékíze. Ha mentát is tettünk bele, akkor az erjedés végén le kell szűrni a folyadékot mindenképp, én megpróbáltam az erjesztő közegből kitölteni a kvasst úgy, hogy a lehető legkevesebb, aljra ülepedett élesztőt zavarjak fel. Így is kb másfél deci megy a kukába, tehát a fenti recept kb 2 korsó kvászra elegendő mennyiség.

tipp 1: mivel a kvaszt mér erjedés közben fogyasztjuk, nem áll el sokáig, így pl. gasztroajándéknak csak limitált keretek között felel meg...idővel a sörélesztő megeszi a cukrot a folyadékban, és az egésznek megváltozik az íze, rossz irányba. Célszerü pár nap alatt meginni az összeset.

tipp 2: üvegben is lehet erjeszteni, de a pet palack azért jobb, mert jobban bírja a nyomást, nem robban fel a kezünkben váratlanul

tipp 3: lehet kisérletezni gyümölcsökkel, az ukránok például céklaszeleteket is adnak hozzá, vagy áfonyát, nekem ezekkel nem volt kedvem kisérletezni

tipp 4: a cukrot hozzáadás előtt lehet enyhén karamellizálni, majd így hozzáadni az alapléhez

tipp 5: a kvasst rövid idő alatt célszerü meginni, mert ahogy az élesztő megeszi a cukrot, folyamatosan tolódik az íze a fanyarabb irányba, az én személyes tapasztalatom szerint addig finom a kvass, amíg a melasz izét fel lehet fedezni benne