Ismét hódoltam a hobbimnak, vagyis több évszázados recepteket túrtam elő a történelem mélyéről. Mivel zölddió szezon van, és az összes klasszikus elkészitési formáját más bloggerek lelőtték már előttem (lekvár, Nocino, befőtt), gondoltam olyat alkotok ismét, ami egyedülálló az országban. Teljesen véletlenül bukkantam egy 1800as évek-beli angol receptre. Ezt teszem most közzé, saját módosítással. Mivel szeretem a worchestershiret, ideje volt, hogy egy fajtáját én is elkészítsem magamnak. Pácnak elvileg tökéletes lesz, mivel a catsuphoz, vagyis a ketchuphoz semmi köze nincsen, ez annak egy nagyon korai változata. Akit érdekel, hogy a ketchup mekkora karriert, utat járt be a mai formájáig, az mindenképp nézzen utána, hogy hogyan is lett a garumból, vagyis a halszósz római formájából mai alakjában egy paradicsom alapú "öntet".

És a recept:

szükséges idő: 30 perc+2 hét

hozzávalók:

24 zölddió csonthéj nélkül

1 tk friss gyömbér

175 ml só

1,25 liter szűrt víz

2 liter 10%os ecet

10 ml őrölt szegfűszeg

10 ml szerencsendió

1 teáskanál örölt bors

1 evőkanál barnacukor

12 cikk fokhagyma.

Elkészítés: a sót keverjük el a vízzel, dobjuk bele a diókat, és hagyjuk az egészet naponta felrázva egy hetet ázni(max 10 napig). Ha ez megvan, a diókat vegyük ki, és aprítsuk fel kesztyűben, mert mindent megszineznek. Öntsük ki a vizet, és rakjuk a kicsire vágott diókat az ecetbe, majd ismét egy hetet áztassuk, naponta rázzunk rjta egyet.

Szürjük le a cuccot, és adjuk hozzá a fokit, szerecsendiót, szegfűszeget, hámozott gyömbért. Forraljuk az egészet 20 percig, szedjük ki a fokhagymát, és a gyömbért, majd mielőtt üvegekbe töltenénk, adjuk hozzá a cukrot, a borsot, és oldjuk fel a folyadékban. Ha ez megvan, készen is vagyunk, ám mivel a zölddió az idő múlásával intenzív ízátalakuláson megy át, várjunk a felhasználással minimum 4 hetet, de inkább többet.